​​

Szeretnék elmondani nektek egy igaz sztori és remélem utána máshogy fogtok nézni majd a sérült emberekre is, mert mi is emberek vagyunk. Egy szép napon láttam meg a napvilágon, 1968.március. 24-én, Könyves Tóth Erzsébet Andreaként. Nekem mindig sorssalszembe kellett mennem, mert sajna egy doki gikszer miatt agyvérzést kaptam a születésemkor, A mozgás, beszéd agyközpont sérült, de azért is nagyon hálás vagyok az istennek, hogy agyilag mindig topon voltam. És arra is megtanított már az élet hogy még a nehéz helyzetbe is észre kell venni a jót, szépet Még akkor is sokat át lépnek már rajtam, pl. az apám, aki esélyt se adott nekem és 9 honapomba eldobott engem, És sokszor épp azokat az embereket kellett elvesztetnem, akik fontosak nekem. De a családom és néhány igaz barátom szeretete is sok lelkierőt adott nekem. Így egy belevaló, jó lelkű, őszinte, keresztény kerekesszékes nő lett belőlem . És elvégeztem több sulit is, 8 osztály, meg egy számítógépes középsulit is, ahol a nagy betűs életre is felkészítettek minket. És már ügyin megtanultam gurulni 4 keréken a motoros kocsimmal és jobb kacsómmal számos dologra önállóan is képes vagyok. Az önállóság mindig is nagyon fontos volt nekem. A beszéd is nehezen megy nekem sajna, de a chat, e-mail segítségével dumcsizok másokkal. És a személyes beszélgetésnél pedig egy táblán lévő betűkkel, szavakkal lököm sódert, lehet hogy így lassubb a dumcsizás, de akik szántak rám nyúlfarknyi időt, azok azt állították hogy megérte. Kb 2011 óta Pesten egy öregek otthonában élek és már egyedül kell megharcolnom a mindennapos lelki, testi csatáimat Mert az imádott párom Feri, lassan 2 éve már sokkal jobb világban van és onnan vigyáz rám meg vár rám A hiánya nagyon fáj, de sok szép, boldog évet tölthetünk el együtt és ez ad erőt nekem. Sajna már az anyum és a nagyim is a Ferivel van együtt. Sokszor a magány kikészít lelkileg, de megpróbálok mindent úgy felfogni, mint egy tapasztalatot, amit meg kell élnem És 1-2 igaz barátom itt az otthonban és a hit átsegít a nehézségen is. Meg csipázok netelni, csacsogni, bulizni és amikor még élt a párom Feri, sokat csavarogtunk együtt is. A nagy mocikat és a sportos autókat is csípem, és a romantikus dolgokhoz, vagy egy szép helyen való guruláshoz is vonzódom. Plus szeretek, azok között lenni, akik tényleg önmagamért szeretnek és, akiket én is igazán kedvelek. Viszont azt eléggé rühellem, ha akárki is együgyűnek néz, vagy játszik az érzéseimmel! Én se tennék soha ilyet senkivel se.

Petőfi Sándor: SZERETLEK, KEDVESEM!

 

Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet, Szeretem azt a kis Könnyü termetedet, Fekete hajadat,         Fehér homlokodat,  Sötét szemeidet,       Piros orcáidat,             Azt az édes ajkat,        Azt a lágy kis kezet, Melynek érintése Magában élvezet, Szeretem lelkednek Magas repülését, Szeretem szivednek Tengerszem-mélységét Szeretlek, ha örülsz       És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod,       S könnyeid egyaránt, Szeretem erényid     Tiszta sugárzását Szeretem hibáid Napfogyatkozását, Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet,    Amint embernek csak Szeretnie lehet.     Kívüled rám nézve   Nincs élet nincs világ,  Te szövődöl minden Gondolatomon át,          Te vagy érzeményem Mind alva, mind ébren,  Te hangzol szívemnek Minden verésében, Lemondanék minden Dicsőségrül érted            S megszereznék    Minden dicsőséget, Nekem nincsen vágyam, Nincsen akaratom, Mert amit te akarsz Én is azt akarom, Nincs az az áldazat, Mely kicsiny ne lenne Éreted hogyha te Örömet lelsz benne, S nincs csekélység, ami Gyötrelmesen sért, Hogyha te fájlalod Annak veszteségét, Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet, Mint ember még soha, Sohasem szeretett! Oly nagyon szeretlek, Hogy majd belehalok, Égy személyben minden, De mindened vagyok, Aki csak szerethet, Aki csak él érted: Férjed, fiad, atyád, Szeretőd, testvéred, És egy személybe te Vagy mindenem nekem: Lányom, anyám, húgom, Szeretőm, hitvesem! Szeretlek szívemmel, Szeretlek lelkemmel, Szeretlek ábrándos Örült szerelemmel!... És ha mindezért jár Díj avagy dicséret, Nem engem illet az, Egyedül csak téged, A dicséretet és Díjat te érdemled, Mert tőled tanultam Én e nagy szerelmet!